Írd be, mit keresel:

@Lézersüti – egy klasszikus újra felfedezve

Hogy lesz egy virágos-lekváros édes süteményből fiús édesség? Ó, nagyon egyszerűen!

Úgy, hogy soha senki nem beszél a közelünkben linzerről (szinte nem is ismerik errefelé, de ha mégis, akkor is egészen más neve van), és különben is gyönyörűen piroslik, csillog a lekvár a tetején. És mikor azt mondtam: „sütöttem egy kis linzersütit”, hogyan máshogy érthette volna három kisfiú, mint hogy „sütöttem egy kis lézersütit”?

Ez, kérem, nem tartozik a kímélő kategóriába! (Egyelőre, de majd dolgozom rajta.) Van benne cukor, vaj, liszt, lekvár… Mégis kétszer sütöttem ilyet az elmúlt 5 napban.

Miért? Mert már untam a régieket, viszont kellett valami tuti – ami, ha akarom, gyorsan el is készül, kellően mutatós, és megenni sem túl macerás (nem kell villa, szalvéta).

Cookta - 2016.05.27.
@Lézersüti – egy klasszikus újra felfedezve

Forrás:
Ráhel és a csokigyár

Tuti süti – kis hibával

Vasárnap vendégségbe voltunk hivatalosak egy családhoz, akikkel nagyon jó barátságba kerültünk egy ideje. Ilyenkor én mindig bevállalom a desszertet. Mivel rég ismerjük már egymást, tudtam, hogy az ebéd most is elképesztően gazdag és finom lesz, úgyhogy nekem is biztosra kellett menni. Cserélgethettem volna az összetevőket, de kevés volt az időm, nem mertem kockáztatni, így mindent az eredeti recept szerint csináltam.

A szakács ismét kitett magáért: volt főtt marha szósszal, sajtos karfiollal, Yorkshire puddinggal, pirított krumplival és paszternákkal, párolt brokkolival, tejfölös tormával, finom argentin vörösborral – leírni is sok. Ráadásul minden annyira finom volt! Fogyott is bőven, s én meg voltam győződve, hogy a sütemény csak dísznek lesz… de nem így lett.

Persze nem estünk neki mindjárt, második fogásnak beszélgettünk egy sort, és csak azután vágtunk bele a sütibe – de szinte mind el is fogyott.

És ezen azt sem változtatott, hogy idehaza még akadt egy kis „malőr” a sütő körül.

Míg én az emeleten készítettem elő a vasárnapi öltözetet a családnak, addig a sütemény egyre finomabb illatokat árasztott a sütőből. Mikor úgy éreztem, eléggé jó az illata ahhoz, hogy lekapcsoljuk, leszóltam Kelemennek, hogy zárja el a sütőt.

Ő el is zárta: a fűtést (ami egyébként nem is ment). Én meg nyugodtan vasaltam tovább. Majd kábé negyed óra múlva, mikor jöttem lefelé, akkor állt meg bennem az ütő. Szerencsére nem lett baj – a szélét kicsit megkapta, de furamód az fogyott el először.

Nem is húzom tovább a dolgot, írom a receptet:

Lézersüti, azaz rácsos linzer – hagyományosan

Hozzávalók:

  • 20 dkg liszt
  • 5 dkg étkezési keményítő
  • 15 dkg őrölt mandula
  • 12,5 dkg cukor
  • 2 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 tojás
  • 3 tojás sárgája
  • 12,5 dkg hideg vaj
  • 25 dkg sűrűbb lekvár

Elkészítés: A lisztet, a keményítőt, a mandulát, a cukrokat, a fűszereket és a citromhéjat egy tálban alaposan összekeverem, majd beleteszem a tojást, a tojássárgákat és a felkockázott vajat. Amilyen gyorsan csak tudom, összedolgozom, egy tömbbé formázom, és fóliába csavarom, majd fél órát pihentetem a hűtőben (ha egy éjjelt vagy egy napot pihentetem, az se árt meg neki, de fél óra elég).

Akkor a tészta 2/3-át lappá nyújtom, s egy sütőpapírral bélelt tepsi aljára fektetem. Rákenem a lekvárt, majd a megmaradt tésztát csíkokra vágom, és szépen berácsozom vele a süteményt.

Előmelegített 180 fokos sütőben sütöm 35-40 perc alatt aranybarnára.

(Ha kekszet szeretnénk, vigyázzunk, annak 12-15 perc is elég – figyeljük a színét!)

Forrás:
Ráhel és a csokigyár

Forrás:
Ráhel és a csokigyár

Iskolai mulatságra

Másodjára egy iskolai kerti ünnepségre sütöttem – és ezen még nem vagyunk túl, szóval nem tudom, mekkora sikere lesz, de a következőképp okoskodtam.

Mi a fontos egy iskolai sütinél? Hát először is, hogy kívánatos legyen. Ha muffinformába tenném, és még csokis is lenne – voltaképp bármi elfogyna. De én már unom a muffint, és most a csokihoz se volt kedvem: úgyis csinálnak majd mások eleget.

Na de hogyan lesz kívánatos, ha se nem csoki, se nem muffin? Vannak tapasztalataim (figyeltem a múltkori sütivásáron): mondjuk legyen színes – nem baj, hogy tele van mesterséges színezékkel, attól még nagyon kelendő lesz –, mert a gyerekeket valamiért cseppet sem zavarja, ha egy sütemény kék, zöld vagy püspöklila.

Őket nem, de engem igen! Ezt a fajtát most kihagytuk. Ha nem színes, nem muffin és nem csokis, akkor mindenképp krémesnek kell lennie – erre viszont nekem most nem volt időm.

Kitaláltam hát, hogy talán a mi lézerkekszünk is ínycsiklandó lehet az angol gyerekeknek, ha elég szépre elkészítem – pláne ha még annak is híre megy, hogy finom!

Így aztán megsütöttem újra a linzert, keksz formában – és újra bevállaltam, hogy nem változtatok: menjen úgy, ahogy van, élesben: cukor, liszt, vaj, lekvár. Egy-két szelettől senkinek semmi baja nem lesz, majd lemozogják a vásári játékokon!

Forrás:
Ráhel és a csokigyár

Persze majd ennek is elkészítem a kíméletesebb változatát – de most erre nem volt idő és energia, gyorsan kellett cselekedni, és ebből is látszik, hogy nem vagyok olyan fanatikus.

Ez így volt jó, így volt finom – és remélem, így lesz kelendő is!

A Facebookon friss híreket itt találtok rólunk >>

Diéták

Ajánlott cikkek

Top cikkek

TRÜKKÖZZ A KONYHÁBAN!

Szezonális ötletek

Sütemények

Palacsinta @csokibolondoknak Palacsinta @csokibolondoknak
2016.05.01.
A palacsinta ezer és egy változatban készülhet, de az egyik legnagyobb kedvenc minden bizonnyal a csokis. Lehet kakaós, csokikrémes, nutellás, csokiszósszal meglocsolt, mindegyik favorit. Mi most a palacsintatésztát csokiztuk össze.Egy apró ötlet csupán a liszt egy részét kakaóporral kiváltani, mégis hihetetlenül illatos és finom, intenzíven csokis élményben lehet részünk. Szerencsére a tészta tulajdonságai nem nagyon változnak, a sütésnél nem kell jobban figyelni.