Amikor ma vörösborról, értelemszerűen minőségi vörösborról kérdezünk egy átlag magyar borfogyasztót, Villányt elsőként, de legalábbis az elsők között említi. Hogy ez miért van így? Azon túl, mert jók a borok és a magyar dél alkalmas leginkább vörösborkészítésre, az a vitathatatlan tény, hogy a rendszerváltás után a villányi borászatok eszméltek először, és így úttörő szerepet játszhattak napjaink hazai borkultúrájának alakulásában.
A kilencvenes évek elején valami olyasmi történt, amit harminc évvel később már szinte nem is értenek a mai, fiatalabb borfogyasztók. Megjelentek az izgalmas, egyedi, igazi borok, addig ugyanis a szocialista borkombinátok által készített egyenborok kevés borrajongót neveltek ki.
A családi pincészetek körében Villány ébredt legkorábban. Tiffán Ede, Gere Attila, Polgár Zoltán, Bock József sorban érdemelték ki Az év bortermelője címet. Az első tíz évben mutatott borokkal és teljesítményükkel, egyáltalán a borok és a borkultúra népszerűsítéséért végzett tevékenységükkel olyan előnyre tettek szert, ami még ma is érezteti hatását. Nemcsak az egyes márkák, de az egész Villányi borvidék tekintetében.
Villányban mindig volt családi szőlő, a szőlőművelés és borkészítés a hétköznapi hagyományok része volt. Ha nagyon vissza akarunk tekinteni, akkor egészen a római korig látjuk a hegyoldalakon dolgozó szorgos népeket. A kelták, rómaiak, magyarok, rácok, németek szép sorban mind hozzájárultak egy-egy újabb fajtával vagy újabb szőlőművelési, borkészítési technológiával a korábbi évszázadok ismereteihez, szokásaihoz.
Ennek a gazdag borkészítési hagyománynak egyik csúcsa a 18. században idetelepült német nemzetiségűekhez köthető, akiknek a híres munkamorál és precizitás mellett a portugiesert is köszönheti a vidék. Igaz, hogy a világfajtákban teljesedik ki a villányi terroir igazán, és a csúcsborokat ezek között kell keresnünk, mégsem nevezhető villányi borászatnak, amelyiknek nincsen portugieser a kínálatában.
Magyarország legdélibb, szubmediterrán klímájú borvidéke világviszonylatban kicsinek számít, mindössze 2500 hektáron termelnek szőlőt. Ezzel együtt az egyik legtömörebb elrendezést is itt találjuk. Jellemzően szerves anyagokban, mészben gazdag, löszös, agyagos talajokkal találkozni az egész borvidéken. A siklósi területek kalciumban gazdagabbak, és ez a savasabb boroknak kedvez.
Villányban jól érzik magukat a francia Bordeaux fajtái. A cabernet sauvignon és a merlot mellett a vezérfajta a cabernet franc lett, mely ma már Villányi Franc néven is megjelenhet a palackok címkéin. Ez az a bor, amiben Villány, a terroir, az itt élő emberek és a természet együttesen hoznak létre csúcsminőséget.
Villány a magyar borturizmus központja is, évente több tízezer borturista zarándokol el ide, akár nagy rendezvényekre, akár csak a pincesoron kóstolni, vagy a megannyi étterem, szálloda és kóstolóterem valamelyikében élvezni a helyi termékekre épülő gasztronómiát, no meg természetesen az ehhez passzított borokat. A villányi bor és a magyar konyha jól működik együtt, talán ezért is tartja helyét a népszerűségi listák élén a villányi bor.
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
