A tolnai megyeszékhelyen és környékén működő pincészetek néhány éve úgy döntöttek: náluk bizony a helyi fajták kerülnek előtérbe, és a borvidéket ezentúl a kadarka, a kékfrankos és az ezekre épülő hagyományos házasítás, a bikavér jellemezze leginkább.

Nem véletlen ez a döntés, hiszen a múlt és a jövő ezekben a fajtákban fonódik leginkább egybe. A néhai rómaiakig most ne tekintsünk vissza, a magyar bortörténelem is már egészen a korai időkben, a 11. század közepén jegyzi a szekszárdi borokat, amikor az esztergomi káptalan alapító oklevelében az adományok között borról tesznek említést. Két évszázaddal később pedig már bizonyíthatóan magas szintű szőlőtermesztés folyt, természetesen elsősorban az egyházi birtokokon.

Forrás:

iStock

A törökök megjelenése okozott törést a folytonosságban: a korábban termesztett fajták jó része eltűnt, viszont ennek a kornak köszönhetjük a kadarkát. A török elől menekülő rácok, szerbek honosítják meg a kadarkát és a vörösborkészítés kultúráját a térségben.

Forrás:

iStock

Nem sokkal később, a 18. század elején érkeznek az első sváb telepesek a város környékére, akik szőlőművelésbe kezdtek, részben átvették az itt élő szlávok módszereit, de hoztak magukkal fajtákat, a bortermelő vidékekről érkezők másfajta tudással is gazdagították a szekszárdi borok történelmét. A svábok érkezésével nagy lépésekkel fejlődött a szőlészeti-borászati technológia, fellendült a borkereskedelem.

A bikavér is ezekben az időkben jött létre. Szekszárdon a borászok büszkék a bikavér hagyományaira, és nem titkolt szándékuk a bikavért jelenlegi hírnevénél magasabbra pozicionálni. A küzdelem nem lesz egyszerű, hiszen ma bikavért még nem könnyű eladni. Nagyon sok olyan bor van ugyanis forgalomban bikavér néven – elsősorban Egerben –, amely alacsony árkategóriájú és minőségű bor, emiatt a vásárlók nagy része nehezen hajlandó több ezer forintot fizetni egy palack minőségibb, kiváló bikavérért. Pedig a bikavér jövője akkor lesz fényes, ha a termelők összefognak, ahogy Szekszárdon is próbálkoznak részint a bikavér készítésének szabályozásával, másrészt azzal, hogy a borászcéh tagjai elsősorban prémiumként készítsenek bikavért, azaz egy közép-felső kategóriás házasításként pozicionálják.

A szekszárdi borok értékesítését segíti, hogy kialakítottak egy egyedi formájú palackot Szekszárd felirattal, amibe a legjobb, garantált minőségű kadarkák, kékfrankosok és bikavérek kerülhetnek, érdemes erre is figyelni borválasztáskor.

Ma Szekszárd túlnyomórészt vörösborairól nevezetes, a helyi fajták mellett a merlot vagy a cabernet franc érzi jól magát a Dunára tekintő dombokon. Itt sem hanyagolják el az utóbbi évtizedek trendjeit, a rozé minden pincészetben jelen van, de egyre többen térnek vissza a gyökerekhez, és készítenek sillerbort, mégpedig az itt tradicionális fuxli néven, közös megjelenéssel. Érdemes kipróbálni, karakterét tekintve a tartalmasabb rozé és a leghalványabb vörösbor között lavírozik ez a bortípus.

Forrás:

iStock