Az óvodás Emiliának nem volt ismeretlen a rizottó, mert bár édesanyja svájci, édesapja olasz származású, így náluk a pizza és a pasta mellett gyakran készül rizottó is. Most viszont ő készítette, ráadásul csoporttársaival együtt az oviban.

Felnőtt felügyelet és irányítás alatt meghámoztak, majd felaprítottak sárgarépát, zellert, póréhagymát és gombát, majd szárítógépbe tették és dehidratálták, vagyis megszárították a zöldségeket – közben pedig sokat beszélgettek és tanultak róluk, a tartósításról, a szárításról, nem mellesleg megtanultak ügyesen dolgozni a késsel. Tiszta befőttesüvegekbe rétegezték rizottórizzsel, majd az üveg tetejét megfestették.

A saját kezűleg készített törpe rizottót – nem azért törpe, mert kis törpék készítették, hanem a benne lévő gomba miatt nevezték el az erdőlakókról a gyerekek – hazavitték, ahol a szülőkkel és testvérekkel elkészítették. Egy kis olajon megfuttatták a keveréket, majd merőkanalanként mindig annyi forró zöldséglevessel öntötték fel, amennyit a rizs felszívott. Amikor már a rizs majdnem megpuhult, néhány evőkanál mascarponével krémesítették.

Talán nem meglepő, hogy nemcsak a kis Emilia, de testvérei is az utolsó rizsszemig eltüntették a tányérról a vacsorát…