Dió, porcukor, darált keksz és egy kis kakaópor, ennyi kell csupán ehhez a hagyományos sváb aprósütihez, az alapanyagokat pedig tojásfehérje fogja össze. A sűrű masszát úgynevezett nyomófába nyomták bele, majd ebből kiütötték, tepsire rakták, majd nem túl meleg sütőben szárították. Sajnos mára ezek a nyomófák vagy más néven ütőfák kikoptak a konyhákból, kicsit pepecselős a formázás vele, de valaha nagy divatja volt. A macskatappancs mellett ilyen formában készült az úgynevezett barackmagsütemény, de létezik méhkaptárforma is, illetve a mai sütipecsétek elődjeként gyakran használtak a sváb asszonyok faragottfa nyomdát a kekszek mintázásához, az úgynevezett kvircedlit.

Ha nincs ilyen formánk, akkor is érdemes elkészíteni a macskapraclit, nagyon finom csemege, ami sokáig eláll jól záródó dobozba vagy befőttesüvegbe téve. Használhatunk hozzá kisebb fagyigombócoló kanalat, keményebb bonbonformát, de formázható belőle akár kis golyóbis is, bár jó lenne, ha beszerezhető lenne újra a macskamancsos forma – a cicabarátok biztos lelkesen készítenék a békebeli, nagyi-féle sütményt.

Hozzávalók:

• 30 dkg dió
• 20 dkg porcukor
• 10 dkg keksz
• 2 tojásfehérje
• 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

 
Elkészítés: A dióból kiveszünk egy marékkal, durvára vágjuk, félretesszük. A maradék diót és a kekszet késes robotgépbe tesszük, és finomra összedaráljuk. Tálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, a darabolt diót is, összekeverjük.

A tojásfehérjéket egy tálban villával kicsit felhabosítjuk, de nem kell felverni, majd a keverékhez adjuk, és alaposan összegyúrjuk. Az elején nehezen fog menni, de a kezünk melegétől a dióból kioldódó zsiradék segíteni fog, hogy összeálljon a massza. 

A kész tésztát belenyomkodjuk porcukorral meghintett formába, majd sütőpapírral borított tepsire kiütjük – vagy ha nincs formánk, kisebb fagyiadagolóval kiporciózzuk.

80 fokos sütőbe toljuk, és kb. 1 órán át szárítjuk, majd a tüzet elzárva, a sütőajtót kinyitva még fél órát hagyjuk szikkadni a sütit.