Az ókortól fogva használták ezt a furcsa növényt, elsősorban a gyökerét, ami erősre és nagyra nő, és az emberi testre – karokkal és lábakkal – hasonlít szerteágazó gyökere. Ördögi, boszorkányos hatóanyagai miatt szövődött körülötte annyi legenda és hiedelem, a mandragóra – vagy más, népiesebb nevein varázsgyökér, ördögalma, boszorkánygyökér – valójában egy mérgező, hallucinogén anyagokat tartalmazó növény, aminek mind gyökere, mind termése, de még a levelei is veszélyesek.

Pontosan hallucinogén hatása miatt vált boszorkánykellékké, és sok feljegyzés igazolja, hogy apróra vágva borba áztatták fűszerekkel, és ezt használták altató, kábító, fájdalomcsillapító szerként, vagy épp afrodiziákumként. A gyökérzet emberalakra emlékeztető formája és ördögi hatásai miatt ténylegesen a sátánhoz és földöntúli rossz erőkhöz kapcsolták, és olyan hiedelmek kapcsolódtak hozzá, hogy félelmetes sikítást hallat, amikor kihúzzák a földből.

Tudtad?

• Érdekesség, hogy a mandragóra a burgonyafélék családjába tartozik – de se pürét, se csipszet ne készítsünk belőle!
• Feltehetően Shakespeare is ismerhette a mandragóra hatásait, Júlia tetszhalála és Macbeth őrülete is a mandragórának köszönhető a költőóriás szövegei szerint.
• Szerelmi bájitalokban is használták a mandragórát, erre bizonyság, hogy Trisztán és Izolda történetében is mandragóra került a szerelmi bájitalba.
• Az ókori bölcsek is éltek a varázsgyökérrel: Hippokratész szerint a melankólia ellen ideális, Arisztotelész álomhozó, Platón pedig érzéstelenítőként javallotta használatát.