A piros orrú Rudolfot mindenki ismeri, a bájos és kedves rénszarvas a karácsony lassan kötelező kelléke, amit speciel egyáltalán nem bánunk. Most egy kis történet, és persze recept következik, Mikulás és karácsony apropóján!
Sokszorosan karácsonyi és nagyon szerethető Rudolf története, bár a valóságban sokkal fájdalmasabb, mint a mesében. Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét egy bizonyos Robert Lewis May írta, egy chicagói, jobb sorsra érdemes fiatalember, aki 34 évesen halálos rákbeteg felesége mellett szembesült 1938 karácsonya előtt 4 éves kislánya kérdésével: az ő édesanyja miért nem ugyanolyan, mint a többieké, az ő életük miért más, mint a többieké? A szomorú szemű kislány vigasztalására írta meg a mindenki mástól különböző szarvas történetét, akinek piros és világító orra van, amit igyekszik elrejteni, hogy hasonlítson másokhoz, míg éppen ezzel a csodálatos különbözőségével menti meg a Mikulást, illetve a karácsonyi ajándékok kiszállítását a ködös karácsonyi éjszakán.
A különleges mese minden bizonnyal enyhítette a kis Barbara fájdalmát azon a karácsonyon, utána pedig megváltoztatta életüket. A csonkán maradt család elképesztő sikersorozat legelején állt, amikor May könyvkiadója tudomást szerzett a meséről, majd a következő évben kiadta könyv formájában a mesét. Mivel a piros orr akkoriban és ott – és nem csak ott és nem csak akkor – a pityókás, borivó, jó, mondjuk ki, az alkoholisták egyik állandó jelzője, ezért a könyv kiadásakor Robert direkt megkérte a könyv grafikusát, hogy nagyon cuki szarvast rajzoljon.
Ez annyira jól sikerült, hogy Rudolf legenda lett, ma már elválaszthatatlan nemcsak az amerikai, de az európai karácsonytól is. A történet pedig annyira szép, hogy mindenkit arra buzdítunk: süssön Rudolf-kekszet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport és a kakaóport egy keverőtálban összekeverjük, hozzáadjuk a cukrot és a puha vajat, és alaposan összedolgozzuk. A masszából diónyi golyókat formálunk, sütőpapírral borított tepsibe rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, a tenyerünkkel picit lenyomkodjuk, de ne nagyon, mert még terülni fog sülés közben.
Fogpiszkálóval vagy hurkapálcával szemeket nyomunk minden kis tésztahalomba, 1-1 szem piros cukorkát nyomunk a közepükbe, végül félbetört apró sósperecet szúrunk beléjük két oldalon, ezek lesznek az agancsok.
170 fokos sütőbe toljuk a tepsit, 5 perc múlva csökkentjük a hőt 150 fokra, és még 10 percig sütjük. Hamar túlsül, és kivétel után még keményedik, úgyhogy legyünk résen.
Jól záródó dobozban sokáig elállna – de hamar el fog fogyni!
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
