A boltokban mindenféle porok kaphatók, amikhez csak konzervbabot, némi darált húst meg vizet kell keverni, és már kész is a „mexikói kaja”. Mikor még nem tudtam főzni, és a pörköltszaftos tésztát is zacskóból készítettem, sokszor volt az asztalon ilyen csilis bab (is), mert az ízét azt imádtam. Mióta meg kifejezetten bojkottálom a félkész kajákat, kedvem nem volt nekiállni, mert azt hittem, hogy túl bonyolult és órákig tart.
Az tény, hogy mindennel együtt kb. 3 óra, mire asztalon van, de az íze össze sem hasonlítható a „bótival”. Sikerült egy kis feketebabot és ízletes, nagy méretű, nem túl csípős szárított csilit beszereznem, ami eszméletlen ízt adott az amúgy is elég karakteres ételnek.
Forrás: Hajós Ágnes
Ha van egy kis időtök, mindenképpen próbáljátok ki!
Megj.: Az igazi változathoz kukoricás kenyeret esznek, amint sikerül reprodukálnom, azt is megosztom veletek 🙂
Megj. 2.: Ez nem mexikói étel, hanem tex-mex. Ez a kifejezés azokat a kajákat takarja, amit az amcsik készítenek, és azt gondolják, hogy a mexikóiak ezt eszik. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A babokat előző este beáztatjuk, a főzés megkezdése előtt külön-külön puhára főzzük (a feketebab kb. másfél órát fő, időben neki kell állni).
A zsíron vagy olajon üvegesre pároljuk a durvára vágott hagymát, a végén belenyomjuk a fokhagymát. Párat keverünk rajta, hozzáadjuk a darált húst, meglocsoljuk a Worcestershire szósszal. Mozsárban összetörjük a római köményt, a csilit kettőbe tépjük, a raguhoz adjuk. A húsléből időnként hozzáadva puhára pároljuk.
Mikor majdnem kész, beleöntjük a többit, mehet hozzá a kukorica és a babok, felöntjük a paradicsomlével. Pár perc alatt összefőzzük fedő nélkül, akkor jó, ha a nedvesség már nem lepi el teljesen.
Durvára reszeljük a sajtot, a 2/3 részét az ételbe keverjük, mehet hozzá a felaprított koriander nagy része is. Megkóstoljuk, ha kell, sózzuk, borsozzuk, kivesszük a csilit.
Tálaláskor néhány merőkanál csilis babot mély tálba szedünk, egy evőkanál tejföllel és a maradék reszelt sajttal tálaljuk.
Forrás: Hajós Ágnes