A boltokban mindenféle porok kaphatók, amikhez csak konzervbabot, némi darált húst meg vizet kell keverni, és már kész is a „mexikói kaja”. Mikor még nem tudtam főzni, és a pörköltszaftos tésztát is zacskóból készítettem, sokszor volt az asztalon ilyen csilis bab (is), mert az ízét azt imádtam. Mióta meg kifejezetten bojkottálom a félkész kajákat, kedvem nem volt nekiállni, mert azt hittem, hogy túl bonyolult és órákig tart.
Az tény, hogy mindennel együtt kb. 3 óra, mire asztalon van, de az íze össze sem hasonlítható a „bótival”. Sikerült egy kis feketebabot és ízletes, nagy méretű, nem túl csípős szárított csilit beszereznem, ami eszméletlen ízt adott az amúgy is elég karakteres ételnek.
Ha van egy kis időtök, mindenképpen próbáljátok ki!
Megj.: Az igazi változathoz kukoricás kenyeret esznek, amint sikerül reprodukálnom, azt is megosztom veletek 🙂
Megj. 2.: Ez nem mexikói étel, hanem tex-mex. Ez a kifejezés azokat a kajákat takarja, amit az amcsik készítenek, és azt gondolják, hogy a mexikóiak ezt eszik. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A babokat előző este beáztatjuk, a főzés megkezdése előtt külön-külön puhára főzzük (a feketebab kb. másfél órát fő, időben neki kell állni).
A zsíron vagy olajon üvegesre pároljuk a durvára vágott hagymát, a végén belenyomjuk a fokhagymát. Párat keverünk rajta, hozzáadjuk a darált húst, meglocsoljuk a Worcestershire szósszal. Mozsárban összetörjük a római köményt, a csilit kettőbe tépjük, a raguhoz adjuk. A húsléből időnként hozzáadva puhára pároljuk.
Mikor majdnem kész, beleöntjük a többit, mehet hozzá a kukorica és a babok, felöntjük a paradicsomlével. Pár perc alatt összefőzzük fedő nélkül, akkor jó, ha a nedvesség már nem lepi el teljesen.
Durvára reszeljük a sajtot, a 2/3 részét az ételbe keverjük, mehet hozzá a felaprított koriander nagy része is. Megkóstoljuk, ha kell, sózzuk, borsozzuk, kivesszük a csilit.
Tálaláskor néhány merőkanál csilis babot mély tálba szedünk, egy evőkanál tejföllel és a maradék reszelt sajttal tálaljuk.