Mondják, hogy a férfiakhoz a gyomrukon át vezet az út. Akár így van, akár nem, erre a sörös levesre biztosan nem fognak nemet mondani – sőt, szednek belőle még egy tányérral!
Nagyon különleges, krémes, melengető leves, ami bár alkoholos itallal készül, mégis szentéletű embereknek köszönhetjük. Belgiumban igazi klasszikusnak számít, és a trappista szerzetesektől eredeztetik, akiknek a mai napig működő híres sörfőzdéik vannak – nemcsak Belgiumban, de Franciaországban, Hollandiában és Németországban is. A trappista szerzetesrend szigorú alapelvek szerint működik, ilyen például, hogy nem fogadnak el adományokat, hanem önfenntartóan kell működniük, vagyis olyan dolgokat kell szerzeteseiknek készíteni, amelyekkel kereskedni tudnak. Ebben elég ügyesek voltak, hiszen sikerült olyan sajtot és sört is készíteniük, amit róluk neveztek el és világhírűvé is váltak.
Könnyen elképzelhető, hogy a sajtot és sört egyesítő leves is az ő találmányuk, mindenesetre nagyon finom, a sör alkoholtartalma természetesen elillan a főzés során, csak illata és kesernyés íze marad, ami a sajttal nagyon jól harmonizál. Az alapvetően zöldséges vega sörleves gazdagítható persze húsos betéttel: nálunk most pirított kolbász került bele, de sült baconnel vagy sonkával is dúsítható, esetleg még egy kis tejszínnel selymesíthető, szelídíthető.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk. A vajat egy fazékban megolvasztjuk, a zöldségeket rábodjuk, és kevergetve megdinszteljük, majd meghintjük a liszttel, ezzel is összeforgatjuk, majd felöntjük a sörrel, hozzáadjuk a mustárt és a levest is, gyenge tűzön 10–15 percet főzzük.
Közben a sajtot lereszeljük, a kolbászkarikákat száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, a kaprot finomra vágjuk.
A levest megkóstoljuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a reszelt cheddar sajtot, ha felolvadt, akkor a kaprot is. A tűzről lehúzzuk.
Forrón tálaljuk, a tányérban ízlés szerint megszórjuk pirított kolbászkarikákkal, de akár egy kis tejszínnel is krémesíthetjük.