Előfordul, hogy túlköltekezünk vagy éppen nem megy olyan jól a szekér, félreteszünk az ünnepekre, vagyis tényleg sovány keretből kell megoldani a napi menüt, amit semmiképpen nem érdemes lemondásként megélni, sokkal inkább érdemes kreatív kihívásnak tekinteni. Jó kis házias fogások készülhetnek fillérekből!
Az úgynevezett „szegénykonyha”, az olasz cucina povere kifejezésből lett divatos: a nagyon kiadós és gazdaságos tésztaételek és pizzák laktatóak, pár olcsó alapanyagból varázslatosan finom – és mára már világszerte ismert – fogásokat jelentik, de lássuk be, minden nemzetnek megvannak a maguk spórolós, de nagyon finom és házias válaszaik a pénztárcabarát fogásokra. Néha direkt jól is esik ilyen finom, nosztalgikus vagy retró, gyerekkort idéző fogásokat újra elkészíteni, vagy akár egy kis módosítással felfrissíteni.
Ha azt hinnénk, hogy ez a virslis-kelkáposztás leves Frankfurtban is ismert és kedvelt, netán azt feltételeznénk, hogy onnan származik, csalódást kell okoznunk: bár kedvelik a németek a káposztás és virslis fogásokat, ezt a változatot hiába keresnénk az ottani étlapokon. Ez egy vérbeli magyar recept, ami a frankfurti virsli után kapta a nevét. A két világháború között született, és a szegényebbek körében volt népszerű, akiknek nem telt húsra, virslivel főztek. Kelkáposzta, krumpli, kevés virsli és fűszer – a végeredmény pedig egy isteni és laktató, egytálételnek is beillő leves.
Forrás: Hámori Zsófia
Ha csak krumplink, hagymánk és pirospaprikánk van, akkor is imádnivaló, ha egy kis paradicsommal, zöldpaprikával és kolbásszal, netán szalonnával gazdagítjuk, akkor igazán mennyei. A legegyszerűbb és legolcsóbb, megunhatatlan. Olyan finom, hogy nehezen sorolható a szűkös idők ételei közé, pedig tényleg filléres.
Forrás: Hámori Zsófia
Fél kiló 150 forint ebből a méltánytalanul mellőzött hüvelyesből, amiből egy regiment megetethető. Fűszeresen curryvel, magyarosan levesnek, mediterrán pürének, fantasztikusan jól használható alapanyag, érdemes túllépni a „betonfőzeléknek” becézett borzalmas menzakaján. Tény, hogy a vörös lencsének jobb a PR-ja (a sárgaborsóra ráférne egy PR ügynökség munkája), de valójában közeli rokonok ezzel a nagyon pénztárcabarát alapanyaggal.
Forrás: Kard Éva
A tojásos nokedli méltó kihívója a káposztás sztrapacska, mondhatjuk azt is, hogy a salátával tökéletes tavaszi klasszikus őszi-téli, gazdagabb, kiadósabb, laktatóbb változata. Szalonna nélkül is finom, de a füstös, kisütött baconfalatokkal és a kisült zsírral összeforgatva igazán mennyei és laktató.
A puliszka – vagy mediterrán néven polenta – nem más, mint kukoricadara, filléres alapanyag, ami a búzadarához hasonlóan pár perc alatt megfő, nagyon olcsó, könnyen emészthető és nagyon szapora, a grízzel szemben gluténmentes. Kétszeres mennyiségű forró, sós vízbe öntjük egy kis olaj vagy vaj hozzáadásával, és folyamatosan keverve 2-3 perc alatt krémesre fő. Egy kis reszelt sajttal és tejföllel is önmagában is kiváló, morzsolhatunk rá túrót, juhtúrót, sült hagymakarikákkal megszórva pedig isteni, de köretként sem érdemes róla megfeledkezni!