A madeleine a francia cukrászat megkerülhetetlen darabja, sokszorosan legendás a kagyló formájú édes tészta. Natúran is csodálatos, kicsit sűrű, nagyon különleges sütemény, megéri bíbelődni vele, külön formát venni hozzá.
A legenda szerint ez a sütemény egy Madeleine nevű cselédlányról kapta a nevét, aki megmentett egy királyi fogadást. XV. Lajost látták vendégül a kastélyban, ám ebéd közben a szakács méregbe gurult és elviharzott, jóval a desszert elkészülte előtt. A talpraesett cselédlány mentette meg a helyzetet azzal, hogy gyorsan elkészítette a nagymamájától tanult receptet, ami nagy sikert aratott az illusztris vendégek körében.
Hogy igaz-e a legenda, vagy sem, azt nehéz eldönteni, mindenesetre a süti „marketingjébe” Marcel Proust francia író is erősen besegített: Az eltűnt idő nyomában című művének egyik legelhíresültebb része a madeleine kóstolásakor felidézett múlt...
Ez a recept ráadásul úgy is kapcsolódik az irodalomhoz, hogy a recept küldője saját novellát is írt a levendulás-csokis madeleine apropóján.
Levendulás-csokoládés madeleine
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat a cukorral habosra verjük.
A lisztet elkeverjük a sütőporral, majd hozzáreszeljük a citrom héját is.
A mézet összekeverjük a tejjel és a puha vajjal, majd a tojásokhoz adjuk, eldolgozzuk.
A tojásos keverékhez szórjuk a lisztet, és homogén állagúra keverjük a tésztát.
A tésztát fóliával letakarjuk, és néhány órát vagy akár egy egész éjszakát a hűtőben pihentetjük.
A tészta pihentetése után a sütőt 190 fokra előmelegítjük, kivajazzuk, kilisztezzük a formákat (a szilinkont nem kell vajazni!). Közvetlenül a sütés előtt belekeverjük a csokoládét és a szárított levendulát a tésztába.
Belekanalazzuk a masszát a formákba, és a forma méretétől függően 12-15 perc alatt 190 fokon megsütjük.
A receptet és a fotót Bodnár Noémi küldte. Köszönjük!
Ha te is szívesen neveznél a receptversenyre, itt megteheted >>
Végezetül álljon itt egy részlet Proust regényéből:
„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (fordította: Gyergyai Albert)
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
