Nincs is jobb pihentető nyári tevékenység, mint egy kényelmes napágyba heveredve olvasgatni, kezünk ügyében egy jéghideg fröccsel. A bor és szóda partnersége évszázados múltra tekint vissza, bár voltak korok, amikor lenézték a fröccsözőket. Ma újra népszerű, és bátran felvállalhatjuk, akár otthon, akár szórakozóhelyeken.
A fröccs a mi igazi népitalunk, hiszen ezt itták a szőlőgazdák, amikor az ültetvényekben dolgoztak, ezzel hűsítette magát egy fárasztó munkanap után kőműves és tisztviselő egyaránt, ha visszatekintünk a múltba, olvasgatunk, nem marad szomjas száj fröccs nélkül.
Persze nem csak a mi fröccsünk, hiszen például a spritzer az osztrákoknál divatos, a gemišt a horvátoknál dívik, de szinte minden közép-európai országban van valamifajta hagyománya a szóda (vagy ásványvíz) és a bor keverékének. Abban viszont különlegesek vagyunk, hogy a mai napig ragaszkodunk a szódához, és senkinek sincs annyi elnevezése a fröccsre, mint nekünk, magyaroknak.
Vannak az alapok, amiket azért mindenki ismer: kisfröccs (1 dl bor + 1 dl szódavíz), nagyfröccs (2 dl bor + 1 dl szódavíz), hosszúlépés (1 dl bor + 2 dl szódavíz), házmester (3 dl bor + 2 dl szódavíz) vagy viceházmester (2 dl bor + 3 dl szódavíz). Már ezekkel is alaposan megkavartunk a fröccsözésbe épp csak beletanuló külföldit, hát még ha elkezdjük sorolni a háziúrt, a sportfröccsöt, a lakófröccsöt, a Krúdy-fröccsöt, a sóherfröccsöt, a polgármestert, a lámpást, a magyar–angolt, hogy ne is folytassam tovább, mert van még bőven. Kreatív, ötletes és vicces elnevezések garmadájával illetjük a fröccsöt, és ez csakis azért lehet, mert szeretjük.
Szeretjük fehérborból, mert hát ez az alap. Szeretjük rozéból, mert könnyű, gyümölcsös, és ez lett a felnőttek modern málnaszörpje. És bizony nem vetjük meg néha a könnyű, gyümölcsös, csak tartályban nevelkedett vörösborból sem, jól tud esni egy portugieser-fröccs – ezt az őszbe hajló korú villányi borosgazdák tudják igazán.
Természetesen itt kell említést tennünk a mostanság nagy divatnak örvendő, friss gyümölcsökkel készített bor alapú limonádékról is, melyek talán még izgalmasabb felfrissülést jelenthetnek a fröccsöt kedvelőknek.
Az alapigazságot viszont nem szabad elfelejtenünk: jó fröccsöt csakis jó borból készíthetünk. Nem csúcsbor kell ide, nem valami dűlőszelektált koncentrátum, az sok, az csak tisztán élvezhető. Ide egy tiszta, friss, könnyed, jóivású bor kell, amibe a buborék tesz még kis lendületet, kis lazítást.
Úgyhogy nyáron nincs más kiút a hőség elől, csak az árnyék és egy nagy pohár, frissen készített fröccs!