Egy kis bor és szóda, és máris kész a gyöngyöző, kívánatos ital, ami jéghidegen az igazi, jól behűtött szódával, jófajta borral, legyen az fehér, rozé, de még akár vörös is. A jó bor nem kikerülhető, lőréből sosem lesz jó fröccs. Nem kell drága csúcsborokra vagy borkülönlegességekre gondolni, de tiszta, friss és könnyed legyen, akkor már nagy baj nem lehet. A fröccs azért is volt hosszú ideig lenézett ital, mert a vacakokat vizezték.

Szerencsére ma már újra divat a fröccs, és egyre népszerűbbek a gyümölcsös változatok is. Ezek inkább csajos italnak vannak elkönyvelve, de legyen, ki bánja? Az almafröccs, a bodzafröccs és az epres rozéfröccs akkor is a kedvencünk marad. 

Száraz fehérborral a legfinomabb, amit illatos bodzaszörppel és szódával keverünk. Az arányok nagyban függenek a bodzaszörp sűrűségétől, és persze a fröccsnél is mindenkinek más a kedvenc arány. Szörpös, édeskés, nagyon kellemes ital.

A rozé alapból is illatos, kellemes, könnyű bor, szódával pedig az elmúlt évek sztárja lett. Érdemes megpróbálni néhány szem eperrel, mégpedig úgy, hogy a félbevágott eperszemeket egy kicsit állni hagyjuk a borral, majd jó hideg szódával felspricceljük. Így kioldódnak az eper aromái, mégsem meleg fröccsöt kell kortyolnunk.

Az almafröccs „hivatalosan” csak szóda és almalé fele-fele keveréke, és a németek kedvelt itala, de miért is ne adhatnánk hozzá egy kevés fehérbort? Ez főleg azoknak lehet kedvére, akik nem annyira szeretik a száraz borokat – az almától kicsit édesebb, szelídebb és finom lesz, az arányokat mindenki tapasztalja ki magának, készülhet borosabb és almásabb változatban is.