A karácsony nekem azóta ünnep újra, mióta gyerekeim vannak. Mikor még én voltam gyerek, valahogy mindig sejtettem, hogy nem valami mesebeli lény hozza az ajándékot, de a szüleim sem erőltették a Jézuskát. Egyáltalán nem voltunk/vagyunk vallásosak, attól még ugyanúgy vártuk a tesómmal a szentestét.
Sőt, a nagy sütihalom sem volt nálunk szokás, sem a sült hal, de anyukám vagy a nagymamám isteni hidegtálakat készített. Aztán kamaszkoromban, meg később is, az első gyermekem születése előtt csak a buli- meg a zabalás-élmény maradt.
A hidegtálakkal egyelőre hiába erőlködöm itthon, a kölkök nem szeretik, a sütit viszont annál inkább. Ez a diós-narancsos keksz nagy sikert aratott, igazi karácsonyi ropogtatnivaló, isteni finom és nagyon egyszerű, nem is maradt a fotózásra, így most újra elkészítettem…
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, cukrot és darált diót egy tálba szórjuk, a reszelő durva részén belereszeljük a jéghideg vajat. Kezünk között morzsásra dörzsöljük, nagyjából legyen egyenletes. Hozzáadjuk a tojássárgát, a finomra reszelt csokit, a tejfölt és a narancshéjat, tésztává dagasztjuk. Frissentartó fóliába csomagoljuk, és 1 órára hűtőbe tesszük.
Lisztezett deszkán 3 mm vastagra nyújtjuk, háromszögeket vágunk belőle, szilikonos sütőlapos vagy sütőpapírral fedett tepsire tesszük, 180 fokos sütőben kb. 10 percig sütjük (sütőfüggő, figyelni kell!). Rácson kihűtjük.
A díszítéshez a csokit összemelegítjük a vajjal, megcsorgatjuk a kekszeket. Rögtön megszórjuk a dekorcukorral és/ vagy cukorgyöngyökkel.