A rizottó az egyik legkönnyebben és legnagyobb biztonsággal elkészíthető étel, melyet a világon mindenhol ismernek. Annyira szeretem, hogy különféle változatokban szinte minden héten készítek.
Egy dolgot feltétlenül fontos tudni: a rizottó nem sima rizsétel valamilyen feltéttel vagy betéttel, hanem egy önálló vagány kaja, melynek lelke van, és megfelelő bánásmódot vár el készítőjétől. Ha a minimális szabályt betartjuk, akkor fergeteges és laktató egytálétellé varázsolható, melyet a legkülönlegesebb alkalmakra is készíthetünk barátainknak, szeretteinknek.
A rizottóhoz feltétlenül rizottórizs kell, ami manapság szinte bárhol beszerezhető. Arborio vagy carnaroli néven találjátok meg. Az alaprizottóhoz finomra vágott hagyma, olívaolaj, vaj, fehérbor, alaplé és parmezán sajt szükséges, de én fokhagymát is használok hozzá, főleg ehhez a változathoz.
Bébispenótos rizottó
Hozzávalók személyenként:
Feltétnek én garnélát használtam.
Elkészítés: A vaj egyik részét az olívával felhevítem. Beleteszem a finomra vágott hagymát és fokhagymát. Pár percig dinsztelem fedő alatt.
Ráöntöm a rizst, kicsit elkeverem, ezután megy rá a fehérbor, melyet picit elpárolok. Merőkanalanként teszem hozzá a forró alaplevet, és mindig csak annyit, amennyit felvesz a rizs. Folyamatos keveréssel főzöm, kb. 20-22 percig, és közben pótlom az alaplével az elfőtt levet.
A jó rizottó picit „al dente”, vagyis nem szabad szétfőzni semmiképp.
Miután elkészült, hozzáteszem a vaj másik részét és a bébispenótot.
Tálalás előtt teszem bele a parmezánt és a reszelt citromhéjat.
A garnélarákról eltávolítom a páncélját, csak a farokrészt hagyom rajta. Óvatosan a hát részénél felvágom, és kiveszem belőle az oda nem illő csatornát. Kevés, forró olívaolajban 1 perc alatt megsütöm mindkét felét. Tengeri sóval ízesítem, és ízlésesen a rizottó tetejére teszem.
Jó étvágyat!