Mint észrevehettétek már, elég sok receptet „örököltem” a nagymamámtól, bár ez így elég hülyén hangzik, hiszen szerencsére még életben van. 79 éves, és tökéletes szellemi frissességnek örvend, sajnos fizikailag már nincs a topon, de ezt az ő korában megengedheti magának.
Persze a második emeletre naponta többször felmegy, és ha halászlevet, pörköltet vagy efféle, kis adagban nem készíthető finomságot kell főzni, akkor a garázsban beizzítja a rezsót, és a tizenvalahány literes lábasban fél napig kevergeti a kaját. Nagyapám meg 83 éves, és naponta legalább egyszer, de akár kétszer is felül a motorjára, hogy a napi bevásárlást vagy ügyintézést elvégezze, meg is bolondulna, ha a lakásban kellene üldögélnie naphosszat. Szeretnék ilyen aktív lenni ennyi idős koromban, mint ők…
Vissza az ételhez: ez is nagymamám specialitása, gyerekkorom kedvence, most pedig már az én gyerekeimé is. Kivételesen hatalmas adagot képesek belőle eltüntetni, csodálkozom is, hogy nem lesznek rosszul…
Sajnos nem lehet művészi fotót készíteni róla, de azt hiszem, a lényeg nagyon is látszik. 🙂
Nagymamámféle túrós zsemle
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A töltelékhezvalókat simára keverjük.
A zsemléket félbevágjuk, a belsejüket kikaparjuk, kb. 1 cm vastag héj maradjon. Ha nem szikkadt vagy majdnem száraz zsemléket használunk, akkor 10 percre toljuk be kb. 160 fokos sütőbe, hogy kissé ropogós legyen a héja, majd hűtsük ki.
A tejet melegítsük langyosra, adjuk hozzá a megolvasztott vajat és a cukrot. A zsemlék belét öntsük le 1-2 dl vajas tejjel, kicsit nyomkodjuk ki, és adjuk a töltelékhez, ezzel is keverjük ki.
Közben egy akkora tűzálló tálat, amiben szorosan elférnek a zsemlék, kivajazunk. Mindegyiket megmártjuk a vajas tejben, egymás mellé beleállítgatjuk a jénaiba. Elosztjuk bennük a tölteléket, meglocsoljuk a maradék vajas tejjel, majd mindegyik tetejére még pár kanál tejfölt kanalazunk.
180 fokos sütőbe toljuk, kb. fél órát sütjük, amíg a zsemlék széle és a tejföl is itt-ott megpirul.
A nagymamám még pluszban meg szokta hinteni cukorral, de nekem anélkül is elég édes volt.